Sziasztok!
Nem gondoltam volna, hogy ilyen nehéz lesz ezt a bejegyzést megírni, de úgy tűnik mégis. Arról szeretnék nektek mesélni, hogy hogyan is ingadozott a súlyom az elmúlt 3-4 év során. A történetem valószínűleg nagyban hasonlít sokunk történetére. Az évek folyamán 45 és 54 kg között ingadozott a súlyom, ami számokban nem drasztikus különbség, de mivel én alacsony vagyok nekem ez a pár kiló is sokat jelent. Igyekeztem minden időszakból összeszedni képeket, amin a valóság látszik, nem pedig egy jól beállított kép. Nagy meglepetésemre az elmúlt 1 évből volt a legnehezebb olyan képeket találni, amelyek valósághűen tükrözik az épp aktuális súlyomat.
Sokat gondolkodtam mennyire is menjek vissza a múltba és végül a 2017. februárja mellett döntöttem, ugyanis akkor történt meg az, hogy legelőször elhatároztam, hogy bizony én lefogyok. Előtte a súlyom szerintem 48 és 50 között mozoghatott és noha soha nem voltam megelégedve, de különösebb problémám sem volt vele. Az akkori hízásom annak volt köszönhető, hogy belekényelmesedtem egy kapcsolatba (azt hiszem ez sokaknak ismerős) és a közös pizzázások, filmezések, stb. egyre gyakoribbá váltak. Minden hétvégén minimum két este pizzát ettünk, vagy épp jó zsíros sültkrumplit egy kis csokival. Ennek az lett a következménye, hogy 2017. februárjában kb 52 kg voltam. Soha nem fogom elfelejteni azt a pillanatot, amikor megláttam magamról a következő képet:
Ránéztem és azt mondtam, hogy „Te jó isten, én nem lehetek ennyire kövér”. Na jó lehet, hogy nem pont ezekkel a szavakkal, de valami hasonló gondolat fogalmazódott meg bennem. Nagyon-nagyon lesokkolódtam, hiszen előtte fel se tűnt, hogy ennyire meghíztam. Nagyon rosszul éreztem magam a bőrömben és egy drasztikus diétába kezdtem. Utólag csak fogom a fejem, mert tudom mekkora hülyeségeket csináltam, de egyszer ezen is át kell esni. Elkezdtem a kalóriatáblázatokat bújni és drasztikusan lecsökkentettem a szénhidrát bevitelem. Ekkor még egyáltalán nem következetesen étkeztem, annyi volt az elvem, hogy minden cukros dolgot, üdítőt kiiktattam az életemből, amivel ugye nincs semmi baj, de emellett nagyon keveset is ettem. Vacsorára kizárólag egy kis salátát ettem. Folyamatosan mentek le rólam a kilók, aminek nagyon örültem így egyre jobban beleéltem magam a diétába. Ekkor én abban a hitben voltam, hogy okosan csinálom és egészségesen is eszek. Persze ezt ma már tudom, hogy nagyon nem így volt. Már akkor is foglalkoztam az egészséges táplálkozással, de akkor csak a fogyás érdekelt és ettől mélyebben nem is merültem bele a témába. Kb 2,5 hónap alatt lefogytam 47-48 kilóra.
2017.03.24. 
2017.05.27.
Akinek már volt hasonlóban része tudja milyen ez, amikor az ember belekerül egy ilyen helyzetbe és soha nem lesz megelégedve magával és mindig csak vékonyabb szeretne lenni. Nyárra elértem a 45-46 kg-ot.
2017. június 13. 
2017. július 15.
Nagyon vékony voltam, ami igazán nagy örömmel töltött el, jól éreztem magam a bőrömben, de még ekkor is zavart, hogy hiába fogytam le azért narancsbőröm még mindig van és nem feszes a combom sem. De, hogy is lett volna feszes, hiszen akkor nem sportoltam. Egy egészségtelen diétát csináltam, mellyel lefogytam, de nem zsírt fogytam, hanem valószínű az a kevés kis izom is eltűnt a testemről, ami volt. Az egyetemen sport nap volt, amelyen részt vettünk pár évfolyamtársammal és kint voltak különböző karoknak a standjai. Ez talán 2017. tavaszán lehetett, amikor már azért 46 kg körül lehettem és emlékszem, hogy testzsír százalékot lehetett méretni. Én azonnal ott teremtem és nem emlékszem már a pontos eredményre, de 30 százalék feletti értéket kaptam. Az orvostanhallgató is meglepődött mikor rám nézett, hiszen tényleg vékony voltam akkor már, csak épp továbbra is zsírraktáraim voltak, nem izom.
2017. szeptemberében elutaztam Németországba félévre Erasmusra. Visszagondolva abban az időszakban, amit kint töltöttem tök jól étkeztem. Nem sanyargattam magam, ettem fehérlisztes és cukros dolgokat, de mértékkel és ami a legfontosabb sokat mozogtam. Nagyon sokat sétáltam, mindig volt valami program és bár sok sört ittunk (nem titok 😀 ) mégse híztam. Talán 1-2 kg felcsúszott, de ez meg sem látszott csak a mérlegen. Az a félév alatt nagyon jól éreztem magam a bőrömben, bár óriásit változott az életem és a stressz sem került el. Akkor kezdtem el még jobban foglalkozni az egészséges táplálkozással, ami annak köszönhető, hogy sok időm volt, amikor egyre több videót kezdtem el nézni a témában. 2018. februárjában mikor visszaköltöztem Szegedre azzal a nagy elhatározással voltam, hogy elkezdek edzeni és minél egészségesebben táplálkozni, hogy meg tudjam tartani az akkori súlyom. Az év első felében ez nagyon jól ment, odafigyeltem arra mit eszem. Akkor vettem meg az első futócipőm, amelyet azóta is használok edzésre és akkor vettem meg az első edzős rucim is.
2018. május 20. 
2018. július 12.
Az újabb hanyatlás akkor következett be, mikor augusztusban elkezdtem dolgozni. Már előtte is lazább lettem azzal kapcsolatban, hogy újra energiaitalt kezdtem inni (bár azt már erasmus alatt is ittam, mikor sokat kellett tanulni). Talán ezzel magában nem is lett volna gond, de e mellé csatlakozott az is, hogy napi 8 óra ülőmunkát végeztem, majd mikor hazaértem akkor se mozogtam. Az edzés teljesen kimaradt az életemből. Annyiból állt a napom, hogy elmentem dolgozni és haza. Mivel sokszor még itthon is dolgoztam, tanultam ezért az étkezéseim szinte csak rendelésekből álltak egy idő után. Voltak közben olyan időszakok, amikor lejártam edzeni, de nem tartott sokáig, mindig közbejött valami, stb. 2018. év végén már kezdtek kicsik lenni rám a farmerjaim. Nem is nagyon találok képet magamról abból az időszakból, azt hiszem ez egy elég erős jele annak, hogy akkor nem voltam megelégedve azzal, ahogy kinéztem. A 2019. év eleje változatlanul telt, már éreztem, hogy valamin változtatni kellene, úgyhogy igyekeztem odafigyelni az étkezésre, de mindig történt valami, ami kizökkentett. A munka mellett a bátyám és legjobb barátnőm esküvőjére is készültünk. Ezekről az eseményekről már olvashattatok a blogomon is. A sok teendő közepette nagyon sűrűn azon kaptam magam, hogy délután 5 óra és én még semmit nem ettem. Ilyenkor legtöbbször az következett, hogy Tamással beültünk az autóba és a Burger King drive-jába vezetett az utunk. Az ebéd az irodában szintén rendelés volt. 2019. év vége felé már 52-53 kg körül volt a súlyom, ami nagyon zavart, mellé pedig még a pajzsmirigyem és képbe került. Erről az időszakról nem is szeretnék sokat írni, hiszen az egész blogom erről szól. Ekkor már sokkal jobban igyekeztem egészségesen élni, de még ekkor is sokszor esett meg, hogy gyors pizza vagy Burger King volt a vacsora.
Az utolsó és remélem végleges életmódváltásomba idén februárban kezdtem bele. Erről szól az előző két Lifestyle bejegyzésem. Most már sokkal tudatosabban és okosabban csinálom. Egy olyan embertől kérve segítséget, akire mindig is felnéztem és csodáltam. Remélem egyszer legalább fele annyi tudást sikerül nekem is elsajátítanom, mint neki és akkor biztosan semmi sem állhat az egészséges életem útjába.
Azért tartottam fontosnak, hogy megosszam veletek ezeket a történeteket, hogy lássátok, hogy én se voltam mindig ilyen tudatos és összeszedett. Én is elkövettem azokat a hibákat, amiket mindenki más. Én is voltam a kalóriák csapdájában, amikor nem érdekeltek a makrók. Amikor bementem a boltba és csak az számított, hogy az adott napi kalóriamennyiségbe mi fér bele. Sokszor volt, hogy ez csoki volt, vagy egy szelet fornettis pizza a sarki Coop-ból.
Remélem sikerült ezzel egy kis motivációt és bizalmat adnom azoknak is, akik még ez az út elején állnak.
Soha ne adjátok fel, mert lehet, hogy hosszú az út, de a végén minden egyes lépésre pozitívan tudtok majd visszatekinteni. 🙂
Legyen csodás napotok!
Kriszta