Sziasztok!
Már annyira vártam ezt az érzést. Azt a bizonyos érzést, amikor úgy érzem írnék egy bejegyzést a blogra. Nem azért, mert érzem a nyomást, hogy úr isten már ezer éve nem volt, és le vagyok maradva, és már nagyon kellene, stb. Hanem csak úgy, mert kedvem van leírni mi újság is van velem.
El vagyok tűnve, tudom. Szóval most ez gyors is kis update is, hogy miért is van ez. Mindenki életében vannak olyan szakaszok, amikor bizonyos dolgok előtérbe kerülnek és más dolgok sajnos háttérbe. Hát ez történt most velem is. Az elmúlt hónapokban kicsit a munka és a tanulás került előtérbe.
Mit is jelent ez?
Ez azt jelenti, hogy sokszor több, mint napi 8 órát dolgozom. Ezek a munkanapok sajnos eléggé fárasztóak is mostanában, szóval hétvégén leginkább élvezem, hogy pihenhetek kicsit. A munka mellett elkezdtem intenzíven a német nyelv tanulást. Régebben is már tanultam és mindig is mozgatta a fantáziám, hogy milyen jó is lenne megtanulni németül, de aztán mindig abbamaradt. Jelenleg a munkám miatt is újra előtérbe került és elhatároztam, hogy most akkor bizony megtanulok németül. Nem halogatom, nem csak tanulgatom, hanem tényleg 100%-kal belevetem magam. Szóval a munka végeztével sokszor német óra következik. Heti 4 és 6 óra között mozognak a német óráim száma, ami azért számomra elég sok most.
Szóval így telnek mostanában a napjaim, főként munka és német órák társaságában, ami után már legtöbbször csak arra van erőm, hogy összedobjak egy vacsit, vagy sajnos sokszor az is elmarad és rendelünk. Emiatt is vagyok mostanában kissé motiválatlan az egészséges életmód terén is, mert nincs miről beszámolnom nektek, maximum arról, hogy mostanában én is elbuktam. Nem figyelek annyira az étkezésre és nem mozgok. Az edzés már lassan 2 hónapja nem az életem része, és sajnos erről nem csak én tehetek. Először lebetegettem, amikor is nem szerettem volna edzéssel is terhelni a szervezetem, majd miután felépültem valami történt a bokámmal és amiatt nem tudtam mozogni. Talán most érzem azt, hogy végre nem fáj és jövő héten, amennyire az időm engedi, óvatosan, de elkezdek újra mozogni is. Szurkoljatok nekem, hogy nehogy újra előjöjjön a fájdalom.
Legyen csodás napotok!
Kriszta