Kategóriák
Day in the life

Day in the life – 11. rész

Sziasztok!

Egy újabb Story time megírását terveztem mára, de a jelenlegi helyzet miatt nem igazán tudtam átszellemülni az akkori állapotba. Pedig pont ott tartok, amikor igazán lenne miről írni. Mégis úgy döntöttem, hogy inkább arról írok, hogy jelenleg mi is a helyzet velem.

Azért a szokásos számokat is megírom. 109 napja élek pajzsmirigy nélkül és 102 napja szedem a hormonpótló gyógyszerem. Az adagom még mindig a régi, 75 mikrogramm, hiszen még mindig nem érkezett meg a vérvétel eredménye, ami most már igazán bosszantó. Nem tudom hol veszett el útközben, mert az online rendszerbe se került fel és postai úton se érkezett még meg. Tudom, hogy most az egészségügy mással van elfoglalva, de mégis ez a vérvétel már több mint 2 hete volt, amikor még a koronavírussal nem sokan foglalkoztak. Na mindegy, majd valamikor ez is megérkezik, nem ezen múlik az életem jelenleg, tehát nem izgulok rajta csak szerettem volna már megkapni.

Én már múlt hét pénteken home office-ba vonultam. A párom tegnap még bement az irodába, hiszen még egész nap kb megbeszéléseket tartottak azzal kapcsolatban, hogy hogyan is valósul meg az itthonról történő dolgozás náluk. Ma már mindketten itthonról dolgoztunk. Érdekes helyzet ez, mert ilyen még nem volt. Általában én voltam eddig az, aki itthonról dolgozott, ő pedig bejárt. Tudjátok januárban is karanténban voltam pár hétig a radiojód kezelés miatt, szóval mondhatjuk azt is, hogy számomra ez a dolog nem újdonság. Ez mégis új helyzet, hogy mindketten itthon vagyunk. Van egy dolgozószobának kinevezett kisszobánk, ahol tudunk itthon dolgozni. Ezzel csak az a gond, hogy egyszerre csak egyikünk tudja használni. Így történt meg az, hogy ma én beköltöztem a nappaliba és párom visszakapta a kis birodalmát, mert igazából az az ő dolgozószobája. Én csak mindig honfoglaló voltam ott, amikor ő nem tartózkodott itthon. 😀

Igazából már ma ki is alakult a kis rutinunk szerintem, ami jellemezni fogja az elkövetkező napokat. Reggel kicsit később keltünk, mint előre terveztük. 7 óra helyett én csak 8 előtt 10 perccel keltem ki az ágyból, szóval a 8kor kávézunk, reggelizünk eltolódott kb 9 órára. Ez azért is van, mert a hormonpótló gyógyszerem ébredés után veszem be és várni szoktam kb 1 órát a reggelivel utána. Ez tök jól jön ki igazából, mert ilyenkor azzal el is telik kb 1 óra amíg összeszedem magam és elkészítem a reggelim. A párom nem igazán szokott reggelizni, úgyhogy amíg én reggelit készítettem ő már állította be a környezetet az itthoni dolgozáshoz. A mai reggelim zabkása volt, mely mellé társult egy zabtejes kávé is. Amikor készen lettem a reggelivel gyors készítettem neki is egy kávét és így kávéztunk, reggeliztünk. Utána mindketten csináltuk a saját dolgunk. 12 körül következett a közös ebéd, majd 4-ig újra munka és akkor pedig közös uzsi következett. Az uzsonna egy újabb zabtejes kávé és süti volt, mert még hétvégéről maradt a sütiből, amit készítettem.

Ami már biztos, hogy szerintem a párom idegeire fogok menni. Mivel én nem tudok a seggemen maradni, ezért kb fél – 1 óránként átmegyek a másik szobába megnézni, hogy mizu vele. 😀 Viszek neki vizet, hogy igyon, ilyenek. Szerintem ilyenkor nagyon utál, hogy megzavarom, mikor épp nagyon benne van valamiben és kizökkentem ebből. Azért szurkoljatok nekünk, hogy túléljük ezt a helyzetet, mert jövő héten ez még nagyobb problémát fog okozni valószínű. Ha olvastátok az előző bejegyzésem, akkor tudjátok, hogy a drága koronavírusnak köszönhetően levettek a projektről, amin eddig dolgoztam. Végül is az történt, hogy a héten még dolgozhatok a projekten, hiszen március első hetében beteg voltam, így most azt a hetet ledolgozhatom. De jövő héten még mindig nem tudom, hogy min fogok dolgozni és így még érdekesebb lesz a dolog, hogy itthonról dolgozunk. De hétfőig majd lesz erről is valamit infó tuti, nem aggódom emiatt előre.

Remélem ti is otthon vagytok és vigyáztok egymásra, mert otthon maradni menő!

Legyen csodás napotok!

Kriszta