Kategóriák
Day in the life

Day in the life – 10. rész

Sziasztok!

Nem gondoltam volna, hogy én is a koronavírusról fogok egyszer bejegyzést írni, de mégis megtörténik. Nem is magáról a koronavírusról, hanem annak hatásairól, amit eddig én se vettem komolyan. Most, hogy itt ülök azzal, hogy jövő hétfőtől nem dolgozhatom tovább azon a projekten, amelyiken eddig dolgoztam, elgondolkoztam ezen kicsit.

De először azért a szokásos számokat is leírom nektek, majd utána kezdek bele abba, hogy mi is történt ma velem és hogyan is érzem magam. 103 napja élek pajzsmirigy nélkül és 96 napja szedem a hormonpótló gyógyszerem, az adagom továbbra is 75 mikrogramm. Már több mint egy hete voltam ellenőrzésen, de még nem kaptam meg az eredményeim, szóval nem tudom, hogy kell-e ezen valamit változtatni. Egyelőre jól érzem magam, mostanában nem voltak rám jellemzőek a pajzsmirigy túlműködés tünetei. Nem tudom, hogy ez az étrendemnek köszönhető-e vagy alapból mostanában nem voltam annyira stresszes és ezért nem éreztem úgy, hogy túlpörgök és nem tudok egyhelyben maradni. Egyelőre csak örülök neki, hogy jól érzem magam.

Tegnap már elért a hír hozzám, hogy nemsokára véget ér a projektem, vagyis az én munkám rajta, de ekkor még hónapokról volt szó. Tudjátok múlt héten nem dolgoztam, mivel beteg voltam, ezért úgy tűnik 1 hét alatt sok minden történt. Megérkezett a koronavírus gazdasági hatása hozzám is. Hétfőn nyugodtan jöttem be dolgozni még ez a hír se értintett rosszul, mert szeretem az új kihívásokat és az új projekten való dolgozás izgalmasan hangzik. Ma már vegyesek az érzéseim, mert a munkatársamtól már azt hallottam, hogy ő úgy tudja március közepéig maradok a projekten, vagyis már csak ezen a héten dolgozom rajta. Ő se nagyon találta a szavakat, mikor ezt próbálta közölni velem. Szabadkozott, hogy ez nem a munkám minősége miatt van, nehogy félre értsem és próbál több infót megtudni, hogy mi lesz a sorsom. Már ez év elején szó volt megszorításokról, de úgy kezdtük az évet, hogy a mi projektünk marad erre az évre úgy, ahogy eddig is. Most, hogy beütött a koronavírus ez gyorsan megváltozott. Egy nagy autógyártó cégnek a projektjén dolgozom, azt hiszem ennyit elárulhatok, de részletekbe nem szeretnék menni. Szóval ők is beijedtek a vírus gazdasági visszaesést előidéző hatásától és hirtelen újabb költség csökkentés történt és ebbe én már nem férek bele. Tehát így történt az, hogy ma kiderült, hogy hétfőtől „nincs munkám”. Azért idézőjeles ez, mert kapni fogok biztosan új projektet, amin majd dolgozhatok, de pár nap alatt el kell búcsúznom a mostanitól. De, hogy jövő héten mit fogok csinálni ez még mindenki számára rejtély, beülök az irodába kockulni? Hmm… Szóval sokan vagyunk még így ezzel, hogy nem vesszük annyira komolyan a koronavírust, de ez a cég épp komolyan veszi és komoly lépéseket is meghoznak emiatt.

Az előző sorokat eléggé hirtelen felindulásból írtam meg még tegnap bent az irodában a céges gépemen, amit nem minden nap szoktam hazavinni és ez tegnap is így történt, szóval azért nem került már tegnap ki ez a rész. A mai napon is változatlan a helyzet igazából, sok új infót nem kaptam arról, hogy mi is lesz jövő héten, de ma már mindenki eggyel nyugodtabban áll a dolgokhoz, köztük én is. Már nem idegeskedem annyira, mert úgy is lesz valami és ettől nagyobb bajom ne legyen az életben, mint most ez. 🙂

Legyen csodás napotok!

Kriszta