Sziasztok!
A legtöbben már év vége előtt megírták az évösszegző posztjukat, de én úgy terveztem nem fogok ilyet írni. Azután rájöttem, hogy nagyon sok minden történt velem 2019-ben és eldöntöttem, hogy mégis írok egy bejegyzést.
Már 5 napja élünk az új évtizedben, a 20-as években. Egyelőre nem érzem nagy változásnak az új év kezdetét, valószínűleg azért, mert sok meghatározó esemény történt velem az elmúlt időszakban és ennek nem tulajdonítok nagy súlyt. Ami nagy változás számomra, hogy hétfőtől újra dolgozni fogok és vissza kell majd rázódnom a régi kerékvágásba, amitől már teljesen elszoktam.
De kezdjük is el az előző év összefoglalóját. Nagyon sok jó dolog történt velem 2019-ben, és nem lehetek eléggé hálás azért, hogy mind ennek a részese lehettem. Viszont történt pár kevésbé jó dolog is, ami megváltoztatta az életem. Az élet úgy hozta, hogy a 2019-es év nagyon emlékezetes maradjon számomra.
Az év eleje azzal kezdődött, hogy befejeztem az egyetemet. Letettem az államvizsgám januárban és február elején már a kezemben tarthattam a diplomám. Már annyira réginek tűnik ez az emlék, pedig ez is 2019-ben történt. Nagyon örültem neki, hogy munka mellett sikerült az utolsó félévemet sikeresen teljesíteni és megírni a diplomamunkám.
Nem csak velem történtek meghatározó események februárban, hiszen az én kis húgom is betöltötte a 18-at, volt első bálozó, egyetemre jelentkezett és azóta már itt is tanul a Szegedi Tudományegyetemen. Hihetetlenül büszke vagyok rá is.
A következő nagyon fontos esemény áprilisban történt, amikor is a barátnőm kezét megkérték. Nagyon örültem nekik, és mikor a barátnőm megkérdezte leszek-e a tanúja hihetetlenül boldog lettem. Egyáltalán nem számítottam rá és óriási megtiszteltetésnek éreztem, hogy engem választott.
Elérkezett a május, ami egy nagyon vidám hónap minden évben, hiszen akkor van a szülinapom. De nem csak nekem, hanem a páromnak is és a család több tagjának is. Szóval a májust egy családi vacsorával kezdtük párom születésnapja alkalmából, utána pedig a hónap közepén Milánóba utaztunk Tamással, ahol megünnepeltük az én szülinapom is. Egy hetet töltöttünk ott és csodálatosan éreztük magunkat.
A június se maradt ki a sorból, hiszen akkor volt a barátnőm eljegyzése. Szűk családi körben történt az ünnepség, de nagyon jól éreztük magunkat. A társaságban ők az első pár, akik összeházasodtak, tehát minden ilyen élmény új volt számunkra. Voltak ebből kifolyólag vicces jelenetek, mivel mindenki a másiktól kérdezgette, hogy most pontosan kinek mi a feladata ilyenkor? Hogyan is kell készülnie? De azt hiszem sikeresen vettük az akadályokat és minden szuperül sikerült.
A július újabb eseményekben gazdag hónap volt. Ezt még nem említettem, de a bátyám és párja esküvője is 2019-ben volt. Tehát otthon a családi házban is nagy esküvői készületek zajlottak már év eleje óta. Július 13-án volt Szegeden a polgári esküvő, 1 héttel később pedig a templomi esküvő és lakodalom. Nagyon jól múlt el mindkettő, még a csokrot is elkaptam. 😉
Július végén más is történt. Elkezdődött az a történet is, ami miatt ez az egész blog elindult. Ekkor derült ki a pajzsmirigy göböm, ekkor kezdtem el orvosokhoz járkálni, de erről részletesen a Story time kategória alatti blog bejegyzésekben olvashattok. Igyekszem minél előbb oda is írni, hogy haladjon a történetem előre.
Az augusztus már orvos látogatásokkal, vizsgálatokkal telt, de emellett egy másik fontos esemény is volt. A barátnőm lánybúcsújának első felvonása, a balatoni kiruccanás. Augusztus utolsó hétvégéjén beültünk a kocsiba és elutaztunk Tihanyra, pontosabban Gödrösre. Csodás Balatonra nyíló kilátással rendelkező szállásunk volt, közel volt Tihany, Balatonfüred és a strand is. Három szuper napot töltöttünk el.
Szeptemberben volt a munkatársnőm esküvője és a barátnőm lánybúcsújának második felvonása. A munkatársnőm esküvője nagyon jól telt, kis céges csapatépítő buli volt. Nagyon szeretem őket és remélem sokáig fogunk még együtt dolgozni és a kis bandánk barátsága megmarad. A lánybúcsú ezen része a bulizás és a játékok fényében telt. A sok készülődésnek meglett a gyümölcse és nagyon jól sikerült ez is. Szuper lett a dekoráció, a torta, a játékok.
Október 5-én pedig a barátnőm esküvője volt. Mindannyian izgatottan vártuk ezt a napot. 6 hónapon át készültünk erre a szép napra, ami nagyon gyorsan elmúlt. Csak úgy pörögtek az események, mindenki talpon volt. Reggel rohantunk sminkre, majd fodrász, majd pedig a legszebb pillanatok jöttek. A barátnőm gyönyörű mennyasszony volt. Legszívesebben tele raknám képekkel ezt a bejegyzést, de nem hiszem, hogy mindenki örülne neki, ha publikálnám őket. Ezért csak a képzeletetekre bízom.
Ekkor már tudtam, hogy műteni fognak, azt hiszem már a dátum is megvolt, november 6. Az első műtétem dátuma és mivel szerettünk volna kettesben elmenni pihenni előtte egy gyors szállás foglalás után, október 25-én elmentünk Siófokra egy hétvégére. Nagyon jó feltöltődés volt számunkra, pihentünk, élveztük a hotel wellness részlegét, egy jót ebédeltünk a szombati napon a KisKert Vendéglő nevű étteremben (mindenkinek szívből ajánlom, ha Siófokon jár). Nagyon ránk fért már ez a pihenés a sok esemény után és az ez után következő kihívások előtt. És ekkor még nem is tudtuk, hogy nem csak egy műtét vár rám, hanem kettő.
Novemberben tehát két műtéten is átestem, az első 6-án, a második pedig 29-én volt. Nem szeretnék most erről részletesen írni, hiszen ezekről külön bejegyzésekben lesz szó. Csak annyit mondanék, hogy a sok nagyon boldog pillanat után 2 kemény hónap következett. Azt hiszem a közeli hozzátartozóimat jobban megviselte ez a dolog, mint engem, hiszen én fel voltam minden eshetőségre készülve. Hazudnék, ha azt mondanám egyszer se pánikoltam be, vagy nem ijedtem meg, de ezek mindig csak pillanatnyi állapotok voltak, majd ezek után összeszedtem minden erőm és mentem tovább. Soha nem arra koncentráltam, hogy jajj most miért pont velem történik mindez, hanem arra, hogy hogyan is tudom ebből is a legtöbbet kihozni, és mi a következő lépés, amit teljesíteni kell. Amikor néha elgyengültem igyekeztem a számomra motiváló emberekre gondolni, akik már túlestek ezen, vagy hasonló dolgon és boldogan élnek tovább. Nekem ez adta a legnagyobb erőt és az, hogy példát mutassak a családomnak, barátaimnak, hogy nem kell megijedni, csak is a megoldásra kell gondolni, és hogy minden rendben lesz.
Az év vége természetesen az ünnepekről és a családdal való közös időtöltésről szólt. Ez az év nagyon sok élménnyel gazdagított és sokat tanultam belőle. A felsoroltak mellett még rengeteg minden történt, kétszer is voltam Németországban munka miatt, voltunk Horvátországban céges csapatépítőn, húgom elballagott a gimiből, egyetemista lett, és még biztos így is van olyan, amit kihagytam.
Kíváncsian várom 2020 milyen kihívásokat tartogat számomra, én készen állok!
Legyen mindenkinek csodálatos a 2020-as éve!
Kriszta