Sziasztok!
Elérkezett az idő, hogy visszaemlékezzek, hogyan is telt az első napom a klinikán. Már az első nap is mozgalmas volt, az egyes események sorrendjére nem is emlékszem már pontosan, de igyekszem felidézni mindent, ami aznap történt.
Reggel 8 órára kellett a Fül-Orr-Gégészeti klinikán lennem. Életemben először léptem be ebbe az épületbe, kezemben a papírjaim plusz egy szatyor a cuccaimmal, a többit a párom hozta. A recepción gyors segítséget kértem, hogy hova is kell mennem. Először a földszinten lévő ambulanciára küldtek. Itt beadtam a papírjaim, felvették az adataim, megadtam a legközelebbi hozzátartozóm adatait. Elvégeztek egy gyors vizsgálatot, igazából azt se tudtam mit csinálnak, mert nem sok tájékoztatást kaptam, csak követtem az utasításokat. Ez a vizsgálat így először elég kellemetlen volt. Ez volt a gégetükrözés vagy laringoszkópia. Ez abból áll, hogy nagyra kell kitátani a szád, kinyújtani a nyelved, melyet egy gézzel az orvos megfog és közben egy kis tükröt vagy csövet dug le a torkodon. Sokkal rosszabbul hangzik, mint amilyen valójában. Eközben „i” és „e” hangokat kell kiejteni felváltva. Na ez már nehezebb. Szerintem kívülről vicces lehet ahogy az ember próbálkozik az „i” és „e” kiejtésével. De csak pár perc az egész és kész is.
Ezután elkaptam a papírokat és felküldtek az osztályra. A második emeletre kellett mennem, először elküldtek a bal oldalra, onnét át a jobb oldalra, mert az volt a női részleg, majd vissza a bal oldalra. Végül kiderült, hogy a bal oldal a megfelelő hely, odamentem az ápolónői pulthoz újra és mondták, hogy jó helyen járok, de sajnos az ágyamban még az előző beteg fekszik és nem tudják mikor fogja elhagyni a szobát, nem kellett volna ilyen korán jönnöm. Hát nekem azt mondták 8 órára menjek, ezért én 8ra ott is voltam, mint kiderült feleslegesen mentem ilyen korán. Volt pár szék így leültem várakozni, sorra kerültem a betegfelvételnél. Az ápolónő kikérdezett, újra bediktáltam pár adatot, megmérték a vérnyomásom és folytatódott a várakozásom.
Azt el is felejtettem leírni, hogy az épület belseje sokkal jobban néz ki, mint kívülről. Pozitív csalódás volt rögtön, nem tudom miért, de sokkal rosszabbra számítottam.
Lassan 11 óra körül járt az idő, amikor szólt az ápolónő, hogy ideiglenesen bemehetek egy másik kórterembe, ahol le tudok feküdni is ha szeretnék amíg várakozok. Ekkor már kiderült, hogy az ágyamban fekvő beteg sajnos csak valamikor délután fogja elhagyni a szobát, mert csak akkor tudnak érte jönni. Dél környékén megkaptam az első ebédem a klinikán. Diós tészta és valamilyen leves volt a menü, mellé járt egy banán és egy müzliszelet. A leves finom volt, tészta nem sok volt benne, de tényleg jó íze volt. A tészta már annyira nem volt az én világom, de azért ettem pár falatot.
Telt múlt az idő és már megérkezett a délutános ápolónő is. Azt mondták, hogy nyugodtan menjek ki sétálni, ha szeretnék. Időközben az osztályon is megvizsgált egy orvos. Ugyanúgy kikérdeztek, mint az ápolónők betegfelvételkor. Elvégeztek egy gyors gégetükrözést is, ami sokkal kellemesebb volt, mint az előző, mert ezt csak egy kis tükörrel végezték és még fel is melegítette a doktornő, mielőtt a torkomba nyúlt volna vele. Valamikor a délután folyamán kimentem sétálni is egyet, van is egy képen a Tiszáról és a Belvárosi-hídról, szép napsütéses idő volt aznap.
5 óra környékén megérkezett a vacsora is, amit még mindig az ideiglenes szobámban fogyasztottam el. A vacsora általában kenyér, mellé valami zöldség, felvágott vagy épp valami pépes, hogy ha azt ehetsz. Sajnos pont paprika volt aznap és vaj a 2 szelet kenyér mellé, ezért aznapi vacsorám vajas kenyér volt, mivel a paprikát nem szeretem.
6 órakor végre beköltözhettem a végleges kórterembe. A 212-es számúban feküdtem, ez egy két ágyas kórterem volt, melyhez tartozott egy fürdőszoba. Ezzel nagyon meg voltam elégedve, hiszen az osztály többi részén nem így volt. Egy közös fürdőt használtak több kórterem betegei is. A szobatársamat egy nappal előtte műtötték úgy, hogy egy kis információval ellátott, mire is lehet számítani majd. Lassan el is múlt a nap, átöltöztem pizsamába, befeküdtem az ágyba és próbáltam elaludni és nem izgulni a másnap reggeli műtét miatt…
A következő részben már arról írok nektek, hogy milyen is volt a műtét, milyen volt lemenni a műtőbe, milyen volt felébredni az altatásból és egyáltalán milyen is volt az a nap.
Legyen csodás napotok!
Kriszta