Sziasztok!
Ahogy az előző részben ígértem nektek ez a bejegyzés főként a sebem alakulásáról fog szólni. A műtét után egészen november 12-ig nem láttam a sebem, nem láttam mekkora vágás keletkezett, pontosan hol van és hogy is néz ki.
November 6-án volt a műtét, 9-én engedtek ki a kórházból és 3 nap múlva vettem le először a ragasztást a sebemről. Erről a professzor úr asszisztensét kérdeztem meg, hiszen vele beszéltem hétfőn és már akkor fenn állt a lehetősége annak, hogy azon a héten nem kell mennem ellenőrzésre. Kedd estefelé már furdalt a kíváncsiság, hogy milyen látvány is fog fogadni, ha leveszem a ragasztást, mivel bele volt kicsit ragadva féltem, hogy nehogy felszakítsam a sebet és kivérezzen. Először óvatosan körben a ragasztót leválasztottam a nyakamról és már csak az a rész miatt maradta rajta a sebemen, amely bele volt ragadva. Óvatosan leszedtem és amint megláttam a sebet egy kicsit megörültem, mert tényleg egy kis vágás fogadott. Persze ekkor még rajta volt a var és a szép kékes-lilás festék is, ami miatt még nem lehetett teljesen látni, hogy pontosan mekkora is. Ami először aggasztott, hogy ahogy leszedtem a ragasztást kicsit úgy tűnt, mintha gennyes lenne a seb, de egy kis idő múlva ez beszáradt, csak az miatt tűnt annak, mert kicsit megtéptem a sebet. Erről láthattok is egy képet, ami szerintem pár perccel az után készült, miután levettem a ragasztást.
A ragasztó nyoma még eléggé látszódott ekkor és viszketett is, ami elég kellemetlen volt. Egy tipp tőlem, hogy ha úgy érzitek kicsit érzékenyebb a bőrötök akkor a klinikán tartsatok ki a rendes kötés mellett egészen addig amíg nem engednek ki a klinikáról, mert a többszöri ragasztgatás után elég kellemetlen tud lenni.
Arra tisztán emlékszem, hogy nagyon fura volt, hogy nincs leragasztva a sebem, egyrészt jó volt, hogy levegőzött, másrészt pedig nagyon féltem, hogy bármi is hozzáér. Ezért történt meg az is, hogy éjszakára újra leragasztottam, hogy nehogy álmomban megnyomjam vagy bármi. Mondanom se kell, hogy másnap reggel mikor újra levettem a ragasztást nem volt valami kellemes, mert azért ez a ragasztó elég masszívan hozzá tud tapadni az ember bőréhez. Ezután már csak akkor ragasztottam le a sebem, amikor mentem valahova, hogy ne érje hideg levegő és a sálam se irritálja, amíg kint vagyok.
november 12. 
november 13. 
november 15.
November 21-én, csütörtökön mentem vissza ellenőrzésre a professzor úrhoz. Megnézte a sebemet, megtapogatta, megnyomkodta és mondta, hogy szerinte minden rendben van. Ekkor még volt rajta varból is és a festékből is sebemen és a vart megpróbálta levenni, de még túlságosan ragaszkodott hozzám és nem akart lejönni, ezért ott maradt. Azt a tanácsot kaptam, hogy kezdjem el Neogranormonnal kenni. Másnap vettem is a gyógyszertárban, vagy is a párom vett nekem krémet és elkezdtem minden este kenegetni.
Hétfőn már meg is volt az eredménye, hiszen levált a var a sebemről és a festék nagy része is lekopott ekkora már és láthatóvá vált teljes egészében, hogy mekkora is a vágás. Nagyon boldog voltam, mikor megláttam, mert tényleg nagyon kicsi volt. Kb annyi látszott, mintha egy csípést kikapartam volna vagy valami ilyesmi, de ezt ti is láthatjátok a képen. Nagyon hálás voltam, hogy a professzor úrhoz vezetett az utam és ilyen szép munkát végzett, mert előtte sokkal nagyobb és csúnyább műtéti hegeket láttam.
november 15. 
november 25.
Miután ekkor már több mint két hét eltelt a műtét óta, szép fokozatosan elkezdtem tornáztatni a nyakam. Ez abból állt, hogy jobbra-balra fordítottam el a fejem óvatosan, valamint próbáltam körözni és felfelé nézni. Mivel a műtét után a seb kímélése miatt nem szabad felnézni és egy darabig úgy érzed nem is vagy erre képes, ezért szükséges egy idő után fokozatosan hozzászoktatni a nyakad, hogy most már felfelé és oldalra is tudsz nézni. Napról napra egyre magasabbra tudtam felemelni a fejem és egyre bátrabban fordítottam el oldalra is. Időben el is jutottunk odáig, hogy be is fejezzem ezt a bejegyzést, mert november 27-én egy nem várt fordulat következett be, amiről majd a következő részben mesélek nektek.
Ja, és ott meglesz a magyarázat is arra, hogy miért kapta meg az ideiglenes jelzőt a címben a műtéti hegem. 🙂
Legyen csodás napotok!
Kriszta