Kategóriák
Day in the life

Day in the life – 9. rész

Sziasztok!

Egy csodás hétfői napunk van ma. Mondjuk én nem éreztem olyan csodásnak, de igazából rossznak sem, egy átlagos hétfő. Reggel nehezen keltem, mert tegnap este filmezős estet tartottunk Tamással, megnéztük a Rocketman-t. Vegyes érzéseim vannak a filmmel kapcsolatban, kicsit fura volt, de tetszett. Na de a szokásos számokat nem hagyom ki az elejéről még mielőtt nagyon belemerülnék a mesélésbe.

Egy kerek számmal indítom, ugyanis 80 napja élek pajzsmirigy nélkül, lassan közeleg a 3 hónap, el se hiszem, hogy ilyen gyorsan múlik az idő. A hormonpótlót pedig 73 napja szedem, az adagom változatlanul 75 mikrogramm, 1 hét múlva megyek vissza ellenőrzésre, vérvételre.

Egy kis life update-tel indítanék. Elmúlt még egy hét, minden a régi most már, mintha ki se maradt volna az a pár hét, amikor nem dolgoztam. Tegnap ahogy haza felé tartottunk Tamással megállapítottuk, hogy tök jó a hangom most már. Eddig nem is gondoltam bele, de tényleg így van. Az elmúlt héten nem volt olyan, hogy egy idő után azt éreztem volna, hogy nagyon erőltetnem kell a hangszálaimat ahhoz, hogy tudjak beszélni. Ez nagyon jó érzés. Majd azt is megállapítottuk, hogy a pénteki vacsi alkalmával sem volt gond, pedig étteremben voltunk, ahol volt háttérzaj is és máskor ez már gondot jelentett. Valamint ma az egyik munkatársam is megjegyezte, hogy milyen jó a hangom, akivel kb 3 hete találkoztam utoljára. Szóval végre úgy tűnik, hogy majdnem a régi a hangom. Ahhoz, hogy biztosra menjünk, hogy tényleg újra minden rendben a hangommal el kell menni kocsmázni azt hiszem, hiszen ott tényleg nagyobb háttérzaj van és hangosabban kell beszélni, hogy hallják is az emberek, amit mondok. Ez még nem tudom mikor fog megtörténni, hisz egyelőre nem volt tervben semmi ilyesmi. 😀

A „sebemet” is megemlítem már, mert róla se beszéltem már régóta nektek. Természetesen a heg még elég látványos, de én meg vagyok elégedve vele, láttam már sokkal csúnyábbat is és amúgy én szeretem is, hogy ott van, mert emlékeztet rá min mentem keresztül. Reggelente még néha érzek egy enyhe fájdalmat, bár ez nem is fájdalom inkább csak egy kis feszülés, amikor először megmozdítom a nyakam. Ez épp attól függ, hogy milyen pózban aludtam. Ha kimegyek a hidegre akkor néha érzékeny is lesz és olyankor be is pirosodik, de ez teljesen normális, még érzékeny a nagy hőmérsékletváltozásokra.

Ennyi lett a volna a kis life update-m, inkább mesélek egy kicsit nektek a hétvégémről, úgy néz ki mostanában a day in the life-ok már csak ilyenek lesznek, a hétvégékről szólnak. Ahogy már említettem pénteken elmentünk vacsorázni, ez volt a mi Valentin-napi programunk. Bár megbeszéltük, hogy nem veszünk semmit egymásnak, Tamás mégis meglepett egy kis szív alakú, rózsával teli rózsaszín dobozzal. Kicsit mérges voltam rá, hiszen megbeszéltük, hogy nem veszünk semmit egymásnak és ilyenkor olyan rossz érzés, hogy ő vett nekem valamit én meg nem vettem neki semmit, de azért örültem ennek a kis meglepetésnek. A vacsora pedig nagyon jól telt, chilis-fokhagymás garnélát ettem basmati rizzsel és salátával. A desszert pedig egy csoki szuflé volt és egy pavlova, mindkettőt befeleztük. Jól jött most nekünk ez a Valentin-nap, hiszen már régóta nem mozdultunk ki sehova, étteremben pedig már nagyon régen voltunk.

A szombati nap viszonylag korán indult.. Fél 10 körül már az Ikeában voltunk és kezdődhetett a vásárlás. Egy nagy listával érkeztünk meg, de azért az első utunk a hot dog-hoz vezetett Tamás kívánságára. Én már útközben megettem a kis reggelimet, az övé pedig a hot dog lett. Én egy felet ettem, mert nem bírtam ki, hogy ne egyek bele az övébe, mellé pedig megittunk egy kávét és indulhatott is a vásárlás. Megérte viszonylag korán menni, mert még nem voltak sokan és nyugodtan tudtunk nézelődni az elején, persze ez az idő múlásával változott és mire a végére értünk már sokan tolongtak az Ikeában. Így történt meg az is, hogy végül nem ebédeltünk semmit, mert olyan sokan voltak az étkezőnél, hogy nem volt kedvünk kivárni a sort és inkább gyorsan megkerestük még, amit szerettünk volna. Megpakoltunk egy bevásárlókocsit mindenféle dologgal és a pénztár felé vettük az irányt. Sajnos Markust most ott hagytuk, mert nem sikerült meghoznunk a döntést szék ügyben, pedig már nagyon kellene vennünk egy új széket, hogy kényelmesen tudjunk itthonról is dolgozni. Kb 2 óra lett, mire kiértünk Ikeából, pedig most nem is nézelődtünk sokat csak a lista alapján vásároltunk be. A hétvége további részét Tamás szüleinél töltöttük.

Vasárnap délután indultunk vissza Szegedre. Egy gyors kávéra beugrottunk Árkádba, mivel a kedvenc kávézónknak is volt kint standja a Csokifesztiválon. A kávé mellé egy kis csokit is bezsebeltünk, majd hazajöttünk, kipakoltunk és rendeltünk egy pizzát az esti film mellé. Remélem nektek is jól telt a hétvége. 🙂

Legyen csodás hetetek!

Kriszta