Kategóriák
Day in the life

Day in the life – 8. rész

Sziasztok!

Biztos már unalmas nektek, hogy minden day in the life bejegyzést így kezdek, de így érzem mindig, hogy végre odajutottam, hogy írok egy bejegyzést. Az elmúlt héten nem voltam valami aktív, ez azért történt, mert valahogy nem volt kedvem írni a hétvégén, utána meg elindult a hét és most már dolgozom. Ez a bejegyzés inkább a “week in the life” nevet kellene, hogy viselje, mert az elmúlt pár napról fog szólni.

A szokásos számokkal kezdem, mint mindig. Letöltöttem most már egy app-ot a napok számolásához, hogy megkönnyítsem a dolgom. 69 napja élek pajzsmirigy nélkül és 62 napja szedem a hormonpótlóm. Az adagom még mindig nem változott, 75 mikrogramm.

Kezdjük is a hétvégével szerintem. Egész hétvégén itthon voltunk párommal, nyilván én alapból nem is mehettem sehova, de ő is itthon volt velem. A napok lustálkodással és sorozatozással teltek leginkább. Az étkezések nem teljesen az egészséges étkezés nevében teltek, mivel sokszor rendeltünk ebédet, vacsorát. Sajnos ez a hétköznapokon is így folytatódott, de ezen igyekszem majd változtatni. Már egyre kevésbé törnek rám falásrohamok azt hiszem, de még mindig sokat eszek magamhoz képest. Ezt a hormonjaimra fogom, de lehet ez csak kifogás az miatt, hogy előtte tartottam a diétát és most csak ki akarom élni minden akkori étkezési vágyam. Volt a napokban pizza, hambi, sült krumpli, süti… szóval minden, amit csak megkívántam. Az étkezéseim nem voltak példa értékűek, talán ezért nem is posztoltam olyan sokat Instagramra se, de megígértem, hogy őszinte leszek mindenben, úgyhogy ezt is leírom.

A hét eleje a felzárkózással telt. Igaz, még itthonról dolgozom a héten, de azért így is vissza kellett rázódnom a dolgos hétköznapokba. Hétfőn, kedden még nem igazán voltam önmagam, nem volt sok kedvem dolgozni, ezért nem is voltam valami produktív, de mára már úgy érzem visszatértem.

Hétfőn sikerült telefonon beszélnem az Endokrinológiával. Természetesen már nem kaptam időpontot február utolsó hetére, amikor mennem kellene ellenőrzésre, de azt mondták menjek be időpont nélkül. Ez abból szokott állni, hogy reggel korán kell menni és már akkor is sokan szoktak ott lenni. Nem időpont szerint szólítanak és nem is érkezési sorrend szerint, de azért mindenki igyekszik minél előbb odaérni, hogy beadja a papírjait. Szóval ez egy kb 3 órás program lesz, ha csak a doktornő nem lát meg és hív be előbb, minthogy a papíromhoz érjen. Sajnos ez így működik a klinikán, sok a beteg és kevés az orvos, de már fel vagyok rá készülve.

A keddi napon délelőtt nem történt semmi érdekes, 4 óráig dolgoztam itthon. Mivel már a szigorú karanténom lejárt, ezért meglátogatott a barátnőm estefelé és egy jót beszélgettünk vele. Persze, tartottuk a távolságot így is, ők a párommal a kanapén ültek, míg én a szokásos helyemen az ágyban.

A tegnapi nap kicsit rohangálósra sikerült. Délelőtt el kellett mennem a háziorvosomhoz, hogy arra az egy hétre, amikor nem dolgoztam kapjak táppénzes papírt. Ez szokásos egy órát vett el a délelőttömből, majd be kellett mennem az irodába is elintézni pár dolgot. Tehát délelőtt nem sokat dolgoztam, ezért miután 3 körül hazaértem akkor kezdtem el igazából dolgozni. A párom 4 körül ért haza, mindketten éhesek voltunk, egyikünk se jutott oda ebédidőben, hogy egyen, ezért egy újabb kaja rendelés következett. Miután ettünk újra dolgoztam és mivel olyan problémát kellett megoldanom, amihez a párom jobban ért, segített nekem. Néha ilyen is előfordul, hogy együtt dolgozunk.

A mai munkanap már nyugisan telt és produktívan. 4 órára sikerült befejeznem minden feladatom és utána döntöttem úgy, hogy megírom ezt a bejegyzést. Remélem nektek is jól telik a hetetek és hurrá, mindjárt itt a hétvége. Holnap már pénteek!

Ja és a mai nap egy különleges nap, ma van a húgom szülinapja! 🙂

Legyen csodás napotok!

Kriszta